2011. október 30., vasárnap
2011. október 16., vasárnap
Szöveg:
Kisgyerek voltam még és még nem fogtam fel semmit sem
Keveset kaptam de te nem kaptál még ennyit sem
Az élet elvett tőlem irigykedett már rám
Tudom hogy most is nézel és a túlvilágon vársz rám
Vigyázol arra hogy ne kerüljek bajba
Hogy mindig rád gondolok és a neved írom fel a falra
Elsírtam bizony magam a temetésed napján
Mert rossz volt látni a fájdalmat másnak az anyján
Ő nem ilyen jövőt tervezet neked ahogy én sem
Miért hagytál itt mindent ezt még mindig nem értem
Közös játékaink a polcomon hevernek
A földről üzenem neked teljes szívemből szeretlek
Minden egyes közös napunkra tisztán emlékszem
Az óvodás ballagáson és az iskolakezdésen
Az arcod az elmémbe örökre árkot ásott
Hiányzol barátom remélem ezt látod
Emlékek gyötörnek még engem
Emlékek törnek fel még bennem
Veled álmodok minden áldott éjjel
Azthittem hogy mellőlem sohasem mész el
Emlékek gyötörnek még engem
Emlékek törnek fel még bennem
Veled álmodok minden áldott éjjel
Azthittem hogy mellőlem sohasem mész el
Ott voltam melletted az utolsó napokban
Becsuktad a szemeid és el aludtál a karomban
Azthittem felkelsz és minden kezdődik újra
De leált a szíved és nem dobbant meg újra
Pánikba estem mert nem tudtam mi történik
Az orvos bejött és a szeretteid is őt nézik
Könyörögtek az életedért mert a lelked tiszta
De te elindultál és soha nem jöhetsz már vissza
Tudom hogy boldog vagy és egy jobb helyen ébredtél
Mindig a gázt nyomtad és te sohasem fékeztél
Büszkén nézek rád a végsőkig küzdöttél
A kórházi ágyból a szemeiddel is elüldöztél
De a halál erősebb volt nálad és legyőzött téged is
De nemhiszem hogy még egy ilyen ember létezik
És hogyha kérdezik én majd tudom biztosan
Neked itt lenne a helyed ezt tudom biztosan
Emlékek gyötörnek még engem
Emlékek törnek fel még bennem
Veled álmodok minden áldott éjjel
Azthittem hogy mellőlem sohasem mész el
Emlékek gyötörnek még engem
Emlékek törnek fel még bennem
Veled álmodok minden áldott éjjel
Azthittem hogy mellőlem sohasem mész el
Csak esedt az eső és a vihar is csak tombolt
Az hogy elmentél az életemben mindent lerombolt
Kérdőre vontam vajon ezt akarom én is
Sokat próbálkoztam de itt vagyok mégis
Talán újra kezdhetem belőled erőt merítve
És hozzád hasonló embereket magam köré kerítve
Megfogadtam már százszor hogy jobb ember leszek
És ha kell akkor ezért én majd mindent megteszek
Hallom még a nevetésed focizás közben is
Hazafelé a téren az osztálytársak fognak közre
Emlékszem a kérésedre a 100 évet is megélem
Hogy újra találkozzunk azt énis nagyon remélem
De miért? Miért te? És miért pont ilyenkor?
A halál nem válogat és ártatlanokat is elrabol
Ha hallod ezt a számot könyörgök nézz rám
Ne felejts el soha és emlékezz még rám
Emlékek gyötörnek még engem
Emlékek törnek fel még bennem
Veled álmodok minden áldott éjjel
Azthittem hogy mellőlem sohasem mész el
Emlékek gyötörnek még engem
Emlékek törnek fel még bennem
Veled álmodok minden áldott éjjel
Azthittem hogy mellőlem sohasem mész el
Szöveg:
Kisírt szemmel nézem, ahogy elhagyod a lelkem,
szét tört üveg pengéin táncoltunk mi ketten.
Érted dobog kihült szívem, érted ölni lehet
ha szerelmes az ember mást nem is nagyon tehet.
Sötét égbolt tetején, látom most az arcod
harcolok az égiekkel, hogy megdöntsem a farcod.
A világot is bejártam a szerelmet kerestem,
de a csalódás útolért és betemette a testem.
Szorids meg a kezem, és ne engedd el kérlek
megígérem szeretni foglak örökre én téged.
Még mindig sírok reggelente amikor arra ébredek,
hogy az álom nem valóság és megint újra tévedek.
Az álomból visszatérve az élet kemény földjére,
ketten irtuk be magunkat a szerelemnek könyvébe.
Minden éjjel látlak, a szívem porba hullik
én harcolok még érted ha az életemen is múlik.
Ha az életemmel kell fizetnem én megtenném ezt érted,
és ezt nem szavakkal mondtad, ezt a szemeiddel kérted.
Az álmomban már jártál és megfogtad a kezem,
az élet szerelem fáján most a mi virágunk terem.
Mint a cserben hagyott gyerekek, könnyes szemmel állok,
sok olyan dolgot tettem már, amit a mai napig bánok.
Az élet fájdalmas könyvében most egy új fejezet kezdődik,
miben az én kedvesem, törött szívvel gyötrődik.
A gyötrődésed fáj, a kínok között vergődök,
egy újabb lépés vár, amit majd még eldöntök.
De tudom egyszer vissza sírsz, tudom egyszer hiányzok,
a halálom után rád, a mennyországban várok.
A szívem mélyén égő sebet hagyott minden szavad,
a bánat nagyvilága lassacsskán rám szakad.
Remélem érted, azt amit most írok,
mert amikor ezt hallgatod én még mindig sírok..
Soha nem felejtem el az első pillantásod ....
Akkor is nevettem ha valami éppen bántott,
a szerelmed engem az, öröm világába rántott.
Kiváncsi voltam milyen érzés az amikor szerethetsz,
de rájöttem a szerelem helyett majd inkább csak szenvedhetsz.
A dalomat lassan befejezem és új életre térek,
a boldogságomhoz tőled egy utolsó csókot kérek.
Mielőtt elengedlek fordulj vissza mégegyszer,
és mond azt, hogy minden velem töltött perced élvezted.
De most fáj és úgy érzem az élet elveszti az értelmét,
kettőnk közül én kergetem a romantikus téveszmét.
A madár dala ismert, a pad egy örök emlék,
egy rózsát dobj a síromra, ha többet fel nem kellnék.
Hiányzik az arcod és minden gyenge érintésed,
a könnycsepp lehull a földre és te csendben végig nézed,
ahogy elhagyom e földet és minden emlékem törlöd,
úgy szeret e szív, miért kellett összetörnöd?
Ha az életemmel kell fizetnem én megtenném ezt érted,
és ezt nem szavakkal mondtad, ezt a szemeiddel kérted.
Az álmomban már jártál és megfogtad a kezem,
az élet szerelem fáján most a mi virágunk terem.
Soha nem felejtem el az első pillantásod,
mindig is csodáltam milyen nagy a kitartásod.
Az eső elmossa a várat amit ketten építünk,
elkell vállnunk ezt hiába is szépítjük.
A lélegzet megállt az idő elindult vissza,
nézd az arcom a szemem könnyektől tiszta.
Elkopott a toll most már abba kéne hogy haggyam,
de a szerelmemet miért? Miért kéne másnak adjam?
Nem áll meg az élet mégis úgy érzem hogy megfulladok,
bárcsak azt mondhatnám egyszer "Igen rajta túl vagyok",
ja, bárcsak azt mondhatnám egyszer..... "Igen rajta túl vagyok"
Olyan szomorú, hogy mindnyájan a szerencse óriáskerekéhez vagyunk láncolva. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a szerelmet folyton más szemszögből látjuk. Míg az egyik pár élvezi a fellendülést...addig a másik pár lefelé veszi az irányt. De akár fent vagy, akár lent, ne helyezd magad kényelembe, mert arra biztosan számíthatszt, hogy a kerék tovább fog forogni.
2011. október 11., kedd
2011. október 9., vasárnap
2011. október 8., szombat
2011. október 3., hétfő
.A mama mindig azt mondta régen, bármi lehet belőlem,de amikor akartam soha nem tudtam királylány lenni,
soha nem tudtam a tündérekkel repülni, de ő mindig azt mondta, hunyd le a szemed édes, s a világ olyanná válik
amilyenné akarod. Igazavolt! az álmaimban néha még mindig királylány vagyok tündérekkel repkedem és várok
a hercegemre fehér paripán. :) ♥
Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent
akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el.
Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek,
vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást.Viszlát emberek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)